Click to enlarge	Click to enlarge	Click to enlarge
Click to enlarge	Click to enlarge	Click to enlarge
Click to enlarge	Click to enlarge	Click to enlarge

R Ó Z S Á K A rózsák története csaknem egyidős az emberi civilizációval. Telt virágú fajtáik az ókori egyiptomi, majd görög és római kertekben éppúgy ott voltak, mint a kínai palota-, vagy az indiai maharadzsakertekben. Később, a középkorban, Mohamed kedvenc virágjából rózsaolajat pároltak a törökök, bolgárok. Franciaországban rózsapomádét készítettek, rózsafűzért morzsolgattak a jámbor szerzetesek. Angliában a "Rózsák háborújá-"-t vívta a York és Lancester család, s a tömör boltíveket összefogó rózsamotívum alatt /sub rosa/ folytak a szabadkőmüvesek titkos tanácskozásai. Míg a Távol-Kelet szubtrópusi-trópusi területein a folytonos növekedésű, folyton virágzó örökzöld fajok /Rosa chinensis, R. odorata/, a Közel-Keleten, később pedig Európában az edzettebb, lombhullató, egyszer, de igen gazdagon virágzó, erősen illatos fajok /Rosa alba, R. foetida, R. damascena, R. centifolia/ telt virágú fajtái terjedtek el. Az utóbbiak leszármazottjait régi temetőkben, falusi kertekben ma is felleljük. Sarjakkal terjednek, így könnyen elszaporíthatók. Edzettségük a vadrózsákéval vetekszik. A faiskolák néha még forgalomba hozzák őket a parkrózsák csoportjában. A mai nemes rózsákban ötvöződik a távol-keleti rózsák folytonos virágzása a régi európai fajták gazdag virágdíszével és széles színskálájával. A trópusi szülőktől jó adag fagyérzékenységet is örököltek. Télire ezért takarni kell őket, hogy legalább az alsó rügyeik épek maradjanak. Takarásra a legjobb anyag a föld, amely nemcsak a fagytól, hanem a befülledéstől is védi. Legjobb a föld alá hajtani ezért a magas törzsre oltott rózsafácskák koronáját is. Ha erre nincs mód, papírzacskót húzzunk a koronára, és azt forgáccsal vagy szalmával tömjük ki. Semmiképpen se alkalmazzunk fóliát, mert alatta nagy a hőingadozás, magas a páratartalom, befülled a bokor.

A teahibrid rózsák fajtacsoportja /TH/ A teahibrid fajtacsoport első képviselőit a múlt század végén állították elő, s nemesítésük ma is tart. Vágásra és kiültetésre egyaránt alkalmas, egyedi díszt adó fajták tartoznak ide. Viszonylag magas termetűek /1-2 méter/, egy virágszáron kevés /1-3/, de igen nagy méretű virágot hoznak. Mivel minden hajtás bimbóval zár, az új hajtások pedig folyamatosan képződnek, a virágzás a nyár elejétől az őszi fagyokig tart. A szinte áttekinthetetlenül széles választékból az alábbiakat ajánlom: 'Peace'. Talán a legedzettebb, erőteljes növekedésű teahibrid rózsa. Azt mondják, hogy aki először akar rózsát metszeni, ezen a fajtán gyakoroljon, mivel ezt még a kétbalkezes kontárok sem tudják tönkretenni. Nevét, amely békét jelent, az ENSZ alakuló közgyűlésén kapta: nagyméretű, világossárga virágaival díszítették a tárgyalóasztalokat. A virágokat különösen széppé teszi, hogy a szirmok szegélye rózsa színbe hajlik: bimbóban sárgásrózsaszínüek. Lombozata fényeszöld, bőrszerü. Betegségekre nem érzékeny, fagytűrő képessége jó. 'Papa Meiland'. A 'Peace' fajtával együtt a rózsanemesítéséről híres francia Meilland cég fajtája. Virágai bársonyos sötétbordók, némi fekete árnyalattal. 'Landora'. Sűrű bokrot nevel, sárga virágai jól érvényesülnek a sötétzöld levelek háttere előtt. Szép edzett fajták még a lazacrózsaszín virágú 'Kurt Waldheim Rose', valamint a lazacos téglapiros, kecses formájú 'Super Star'.

A polyantha hibrid és floribunda rózsák fajtacsoportja /PoHy, Fl/ Kevéssel az első teahibridek előállítása után egy másik nemesítési irányzat is elindult Európában: célja - az egynyári virágokhoz hasonlóan - összefüggő virágszőnyeget adó, alacsony termetű fajták előállítása volt. Első termékei a polyantha rózsák /Po./ apró, de sok virágot hoztak, 60-80 cm-nél nem nőttek magasabbra. Valamivel erőteljesebb növekedésűek /60-100 cm/ és nagyobb virágúak a polyanthából a teahibridek bekeresztezésével előállított Polyantha hibrid rózsák /Po. Hy./. A fajtacsoport egyik legszebb képviselője a hófehér virágú 'Schneewittchen'. A nyár elejétől egész a fagyokig gazdagon virágzik, a szárazságot jól tűri és a betegségekkel szemben is ellenálló.

The Queen Elisabeth /Floribunda/ Erzsébet Királynő A floribunda /Fl/ fajtacsoport a teahibridek ismételt bekeresztezésével jött létre. Az ide tartozó fajták elsősorban ágyszerű kiültetésre alkalmasak, de vágásra is jól felhasználhatók. Illatos virágaikat 5-7-esével hozzák, a virágok egyenként és tömegben is jól mutatnak. A csoport legelterjedtebb fajtája a kárminos rózsaszín virágú 'The Queen Elisabeth' /Erzsébet királynő/. 80-100 cm magas, jól bokrosodó fajta, a betegségekkel szemben ellenállóvá teszi bőrnemű levélzete. Fagytűrő képessége kiváló, téli takarást nem vagy csak alig igényel. A piros fajták közül az alacsony termetű sötét, nagyvirágú 'Lilli Marleen' fajtát javasolom.

Kúszórózsák, futórózsák /F/ Változatos származású fajtacsoport, amelynek egyetlen közös tulajdonsága a kúszó jelleg. Virágrácsok, pergolák, kerítések borítására alkalmasak. Különösen szépek /romantikusak/, ha a támrendszer hófehér, esetleg sötétbarna. Önálló kapaszkodásra nem képesek, ezért rendszeresen kötözni kell őket. Fajtáik egy része évente egyszer, de igen gazdagon virágzik: ma divatosabbak a folytonosan nyílók. Ilyen például a csokrosan nyíló virágú 'Gruss an Heidelberg' /Heidelberg üdvözlete/. Szirmai az elnyílásban sem fakulnak. Legdúsabb a június eleji fővirágzása, amit a nyár folyamán újabbak követnek. Az 'Ilse Krohn Superior' 2-3 méter magasra futtatható, fehér virágai egész nyáron át nyílnak.

A kúszórózsák metszése a virágzási jellegtől függ: Az egyszer nyílók 2-3 évente periodikus ifjítást igényelnek: levágjuk a lugas idős, ágas-bogas, esetleg szá-radóban lévő letermett részeit, és helyükre 1-2 éves, erőteljes vesszőket ill. gallyakat kötözünk. A folyton virágzó fajtákat a kordon- vagy lugas-szőlőhöz hasonlóan metsszük. A legerősebb hajtásokból a kordon vízszintes karjait neveljük ki először, majd azokon 30-40 cm-enként engedünk fel egy-egy virágzó főhajtást. Ez utóbbiakat minden tavaszon 2-3 rügyes csapokra metsszük vissza, így belőlük ismét erőteljes hajtások fejlődnek. Különlegesen kemény teleken a kordon karjai elfagyhatnak. Ilyenkor az alulról előtörő nemes hajtásokból nevelünk újakat.

A teahibrid rózsák metszése: tavassszal, a rügyfakadás után az idős, levirágzott részeket a legalsó 1-2 éves elágazásokig vágjuk vissza. Bokronként legalább 4, maximum 8 erőteljes nemes vessző maradjon, melyeket 3-5 rügyes csapokra kurtítunk. A metszlapot ferdén vágjuk a rügy felett 1,5 cm-rel. A metszéssel egyidőben kibontjuk és tőből eltávolítjuk az alany vad sarjait. A polyantha hibrid és a floribunda rózsákat a gyengébb növekedés ellensúlyozására erőteljesebben metsszük, mint a teahibrideket: egy tövön 4-5 db csapot hagyjunk maximum 3 rüggyel. Igy kevesebb, de nagyobb virágernyőt hoznak. A nemes rózsák folyamatos növényvédelmet is kívánnak. A kórokozók közül leginkább a rózsalisztharmat és a rózsarozsda, a rovarkártevők közül pedig a levéltetvek, pajzstetvek, atkák és tripszek károsíthatják. Ellenük rendszeres gombaölő- és rovarölőszeres permetezéssel védekezzünk.